Gondolom mindenki találkozott már turistákkal, akik hatalmas táskákkal és mindenféle színes csíkokat és ábrákat tartalmazó papírokkal csoportosan közlekedtek az utcán és méregetik a „bennszülött” lakosság tagjait, hogy kitől kaphatnának segítséget.

Sokáig úgy voltam vele, hogy csak ne engem szólítsanak meg, találjanak más ráérő segítő kész állampolgárt maguknak, különben is alig tudok valamit angolul, meg a várost is biztosan jobban ismerik mások, mint én. Semmi szükségük se lehet az én segítségemre, ha egyáltalán lehetne azt annak nevezni. Szóval rendszeresen meggyőztem magamat arról, hogy 1000 olyan okom van arra, hogy ne segítsek a „bajba” jutott turistáknak. Pedig nekik nem kell nagy segítség (ez csak neked tűnik annak) és még csak nem is várják el az embertől, hogy Szujó Zolit felülmúló szinten beszéljen az ember angolul. Ők bizonyára felkészültek arra, hogy nem mindenki beszéli a nyelvüket rendesen. Örülnek minden segítségnek, amit kapnak, főleg ha még el is tudnak veled beszélgetni valamiről.

Ma már szívesen segítek nekik, nem érdekel, ha néha elvétek egy-két nyelvtani szabályt, inkább örülök az alkalmi és élet adta nyelvleckének, amire valljuk be, kinek ne lenne szüksége.  Te segítesz nekik, ezzel csiszolgatod a tudásodat, és új, érdekes embereket ismerhetsz meg és mindezért egy fillért sem fizettél. Én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nyújtson segítséget nekik, biztosan szívesen fogják fogadni és örülnek majd, hogy valaki elkalauzolja őket. A lényeg, hogy csak előnyöd származhat egy ilyen helyzetből, elvégre kivel gyakorolhatnál jobban, ha nem velük, az ő szóhasználatuk minden bizonnyal a legnaprakészebb és legéletszerűbb is. Mi több, meg lesz az aznapi jó cselekedeted is! 

M. A. (egy hónapos intenzív tanfolyam)